Amikor a letartóztatási végzést kérem tõlük, nyeglén odavetik, nekik ilyenre nincs szükségük. Mikor pedig a bíboros különleges nemzetközi jogállására utaltam, Décsi fölényesen veti oda, hogy hazaárulókat, kémeket és valutaüzéreket az éber demokratikus rendõrség akkor is kézre kerít, ha valaki bíborosi talárban van. Felszólított, hogy induljak velük. Én nem ellenkeztem. Kivettem a szekrénybõl télikabátomat, felöltöttem és kezembe fogtam a breviáriumot. Elhagytuk a szobát. A folyosón is szoros gyűrű vesz körül. Házam népébõl senki sincs a közelben. A házat megszálló mintegy 80 rendõrbõl jutott arra is, hogy tõlem távol tartsák õket. De édesanyám kilépett a vendégszobából, mert hallotta, hogy nagy zajjal visznek át a folyosón. Felsikolt. Visszaindulok, hogy elbúcsúzzam tõle. Nem akarnak engedni. Most azonban kitépem magam a rendõrgyurubõl, visszamegyek édesanyámhoz. Utánam jönnek. Édesanyám a nyakamba borul. – Hová visznek, édes fiam? Én is veled megyek! Csitítom, nem lehet. Megcsókolom kezét, arcát. Felzokog.”
Mindszenty bíborost a hírhedt Andrássy út 60-ba szállították. Hatalmas, lefüggönyözött autóban. Ezzel kezdetét vette a 38 napig tartó kínvallatások sorozata: gumibotozás, fizikai és pszichikai gyötrés, az akaratbénító szerek adagolása, az emberi méltóság és a magyar katolikus egyház meggyalázása. 1949. február 3-án kezdõdött meg világraszóló kirakatpere. Mindszenty – Zakar András titkárának elhurcolása óta, akit akaratbénító szerekkel tettek tönkre – tudta, mi vár rá. Ezért börtönbe hurcolása elõtt megírt nyilatkozatával, melyet letartóztatása esetén a püspöki karra hagyott, lerántotta a leplet a szovjet koncepciós per módszerérõl.
„Nem vettem részt semmiféle összeesküvésben. Nem mondok le érseki tisztemrõl. Nincs vallanivalóm és semmit nem írok alá. Ha mégis megtenném, az csak az emberi test gyöngeségének következménye, s azt eleve semmisnek nyilvánítom.”
Emlékirataiból tudjuk, micsoda szörnyuségeket kellett átélnie. Megérkezésekor lehúzták reverendáját, és „gúnyosan nevetve” az alsóruháit is. Bõ, keleti jellegu, tarka-csíkos bohóc-öltönyt húztak rá, majd az õrnagy ráordított: - „Kutya! De rég vártuk ezt a boldog órát! Csakhogy ennyire vagyunk!” Majd késõbb kínzója nekifutott és „csizmával egész erejével” belerúgott födetlen gerincébe. „Ô is, én is a szemközti falnak esünk” – írja Emlékirataiban. „Többet akkor, úgy látszott, nem is tudott rúgni. Valami luciferi örömmel arcán, pihegve mondja: – Életem legboldogabb pillanata volt ez.”
Mindszenty makacs volt vallatóival szemben. Ameddig csak tehette, nem válaszolt provokatív kérdéseikre. Ekkor következtek a kínzások: „Erre elõveszi kihallgató szerszámait: egyik kezében van a gumibot, a másikban kinyitott hosszú, éles kést tart. Parancsokat ad, nagyot kiált és mint a lovardában a lovat, ügetésre fog. Hátamra és lágyékomra hullnak a gumibot-ütései. Hatalmában van egész testem: kerget, uz. Percig szünetet tart s így fenyeget: - Szétverlek, felaprítalak reggelig. Hulládat darabokban a kutyáknak vetem és a csatornába dobom. Most mi vagyunk az urak!” Nem árt emlékezetünkbe vésni, a magyar katolikus egyház vezetõ fõpapjával történt mindez.
Ma már tudjuk, „saját kezű” vallomásait – a per legfontosabb okmányait – a politikai rendõrség fogalmazta, írásszakértõkkel pedig hamisíttatták azokat. Mindszenty Józsefet, Magyarország hercegprímását életfogytiglantartó fegyházra ítélték.
A börtönbe egy töviskoronás Krisztus-képet vitt magával, melyet még novemberben küldött neki egy ismeretlen híve ezzel a felírással: Devictus vincit. – Legyõzetve gyõz.

S valóban Isten késõbb megadta neki és nekünk magyaroknak a gyõzelmet. Mindszenty József bíboros, hercegprímás utolsó négy évében 1971 és 1975 között bejárta a világot és lelki vezetõje lett az öt kontinensen szétszóródott magyar testvéreinek. Egyházi „fejedelemként” köszöntötték mindenhol. A magyarság hírneve összefonódott Mindszenty nevével a világban. Gyõzött életében. És gyõzött halálában.
A magyar fõpap koncepciós pere – a Kisgazdapárt ellen irányuló per mellett – csak kezdete egy rémkorszaknak. Az igazságtalan perek és ítéletek, az akasztások, a megõrülések mindennaposak az ötvenes évek magyar börtöneiben. Egy megrázó példát idézzünk az Emlékiratokból. Hogyan lett tanúja Mindszenty József egy akasztásnak! „Szék nincs a cellámban, amelyre felállhatnék. Kihúzok a bakancsomból egy jókora szeget és felhúzódom valahogy az ablakrácsig. A szeggel letörök két drótszálat, amelyek a börtönablakot fedik. Most végre látok. A tribünön, egy ismeretlen elõkelõség mellett Péter Gábor áll, körülöttük több „kihallgatómat” ismerem fel. Ott van az itteni parancsnok és az újságírók is eszközökkel a kezükben. Valamennyien ünneplõben. Csak az akasztófa alatt egy középkorú férfi alsóruhában. Látom a hóhért, amint a kötelet hurkolja és hallom, amint a megjelentek közül többen hangosan nevetni kezdenek. Hirtelenül elül a zaj, mert a halálraítélt most harsány hangon felkiált: – Ártatlanul halok meg! Innen az ablakból feloldozom.”
Mindszenty József fogsága alatt 82 kilóról 44 és fél kilóra fogyott. Az 1956-os szabadságharcban a forradalmárok kiszabadították, ám szabadsága csak néhány napig tartott 1956. november 3-án menedékjogot kért és kapott, így lett 15 éven át az amerikai követség vendége.
A 81 éves fõpapot halála elõtt másfél évvel érte az utolsó megpróbáltatás. 1973. december 26-án a bécsi pápai nuncius továbbította VI. Pál pápa levelét, melyben a bíborost a Szentszék megfosztotta érseki hivatalától és címétõl.
A hír hallatára a világ megdöbbent és tiltakozott. „...Mindszenty hu maradt Istenéhez. Világos, hogy ezt a magatartást sokan kellemetlennek találták az általános gyávaság és a „realitásokhoz” való alkalmazkodás idején. A törpék mindig gyulölték az óriásokat.” – vélekedett róla Habsburg Ottó.
Egyes hírügynökségek VI. Pál pápa döntését úgy adták tovább, hogy Mindszenty bíboros nyugalomba vonult.
– Mindszenty öt pontban cáfolta az állítást. 1. Magyarország és a magyarországi katolikus egyház nem szabad. 2. Az egyházmegyék kormányzása a kommunista rezsim által felépített és ellenõrzött egyházi közigazgatás kezében van stb. A 4. pontban hangsúlyozta: A rezsim dönti el, kit szentelhetnek pappá a püspökök és kit nem. Az alkotmányban biztosított lelkiismereti és vallásszabadságot a gyakorlatban a rendszer elnyomja...stb. Ilyen körülmények között Mindszenty József nem mondhatott le.”
A huszadik század magyar mártír fõpapja még életében gondoskodott szellemi örökségérõl. Megalapította a Mindszenty-Alapítványt, azzal a célkituzéssel, hogy „bevételeit magyar egyházi és nemzeti célokra fordítsa”. Jelenleg Habsburg Mihály fõherceg vezeti az Alapítvány munkáját. Végrendeletében Mindszenty József a következõket jegyezte fel: „Holttestem egyelõre itt kerüljön a legegyszerubb pihenõre: lehetõleg magyar papok sírja közelében és a hívek áhitott imája közepette. Ha Mária és Szent István országa felett lehull a moszkvai hitetlenség csillaga, vigyék testemet az esztergomi bazilikai sírboltba...”
1975. május 6-án hunyt el a bécsi Irgalmasok Kórházában. A bécsi Szent István Dómban ravatalozták fel, május 15-én – végrendeletéhez híven –, a mariazelli Bazilikában temették ideiglenes nyughelyére.
1991. május 4-én hamvait hazahozták. Az Esztergomi Bazilika elõtti téren ünnepélyes gyászmise és újratemetés keretében végsõ nyugalomba helyezték a prímások sírkápolnájában.
A boldoggá avatáshoz szükséges aktákat évek óta Rómában vizsgálják. Magyarok milliói várják boldoggá avatását.
Mindszenty József boldoggá avatásáért ezrek és ezrek imádkoznak. A világ akkor lesz méltó rendíthetetlen jellemu bíboros érsekéhez, ha II. János Pál pápa a boldogok közé emeli a XX. század mártír-sorsú magyar fõpapját.