|
Miskolc város története
2005.01.07. 18:57
Miskolc város története Miskolc hivatalos honlapjáról (www.miskolc.hu)
Miskolcnak, az Avas alján, a Sajóba ömlő Szinva és Pece mentén kialakult ősi település magjának históriáját a szépen megmunkált kőszerszámokat készítő jégkorszaki ősemberi kultúrákig vezethetjük vissza. A Lillafüred melletti Szeleta-barlang és a Bükk hegység több barlangja a küzdelmes emberi élet emlékei mellett ruházati eszközöket, szépen megmunkált csatokat is megőrzött. Az Avastetőn a csiszolt kőkorszak eszközei kerültek elő. Ebben a tízezer évvel ezelőtti időszakban népesedett be a környék. A bükki vonaldíszes, szép motívumokkal ékesített kerámiai leletek, a gabonaőrlő szerszámok már az ötezer évvel ezelőtti kultúra emlékei. A bronzkor fejlettebb életmódjáról a mai vasgyár területéről származó leletekből lehet következtetni.
 Miskolc területének első ismert lakói a kelták egyik törzse, a kotinuszok voltak, a vaskor végén. A népvándorlás kora germán eredetű kvádokat, majd szarmatákat, hunokat és avarokat talál ezen a vidéken.
A magyarság több mint egy évezrede telepedett meg ezen a tájon, s a településnek nevet adó Miskóc nemzetségnek a XI. századtól lett a központja. Anonymus műve (1210 körül) terra Miskoucy néven emlékezik meg a Bors-Miskóc nemzetség honfoglalás kori szállásterületéről. A tapolcai völgyben Szt. Benedek-rendi apátságot alapított a városnak nevet adó nemzetség. A települést 1241-ben a tatárok felégették.
A Bors-Miskóc nemzetség 1312-ben szemben állt a feudális anarchiát megtörő Károly Róberttel, s ez hatalmuk végét jelentette. A  Miskóc nemzettséget a Széchy család váltotta fel, ők vetették meg a városias fejlődés alapjait. Kieszközölték Miskolc részére az országos vásár, s a kisebb fokú bíráskodás jogát, ezáltal a régebbi falu mezővárossá fejlődött. 1364. végén csatolta I. (Nagy) Lajos a várost a diósgyőri királyi váruradalomhoz. A XIII. századi eredetű, a XIV. században pompásan kiépült diósgyőri királyi vár a Miskolcot is magába foglaló uradalom központja lett. Itt állt az egyetlen középkori magyaralapítású szerzetesrend, a pálosok kolostora.
A városkép a XV. század végére jelentősen megváltozott, kialakult az Avas alján a mai belváros történelmi magja.  A török harcok hulláma először 1544-ben érte el a várost. A budai basa csapatai első rohamának áldozatul estek a város legszebb épületei, sok tehetősebb lakost elhurcoltak, állataikat elhajtották. 1596-ban Eger elestével Miskolc is a török adófizetője lett, de a városi tanács bölcs előrelátásának és diplomáciai ügyeskedésének tulajdonítható, hogy az 1544. évihez hasonló pusztítás nem érte többé a várost.
 A kuruc csapatok 1674-ben, a török kiűzése előtt birtokba vették a diósgyőri várat, de Miskolc török általi adóztatása csak 1687-ben szűnt meg. A Rákóczi szabadságharc alatt, 1704. január 18-tól március 15-ig a fejedelem Miskolcon rendezte be főhadiszállását. 1706. szeptember 25-én a császári hadak kirabolták és felégették a várost. 1707. január 1-én megalakult a város tanácsa, és rövid két év alatt - a fejedelem pártfogásával – újraépítették a várost. A XVIII. századi nagy fellendülés idején épültek a város jelentősebb épületei. Mindenféle felekezet templomot, iskolát épített, városháza, megyeháza épült. 1750-ben megépült a város első emeletes vendégfogadója.
A gazdagabb földbirtokosok egymás után építették kúriáikat: Dőry-, Almássy- és Szathmáry-kúria. A város élénk, felvilágosodás felé haladó szellemi életére jellemző, hogy 1780 táján Miskolcon szabadkőműves páholy működött, kapcsolatot tartva a magyar jakobinusokkal is. Itt épült meg a miskolci polgárok adományaiból az ország első magyar kőszínháza 1823-ban.
AmikorSzéchenyi és Kossuth megjelent az ország közéletében, tevékenységüknek Szemere Bertalan és Palóczy László előbb magában a városban, majd mint Miskolc város követei, az országgyűlésben voltak kiemelkedő hívei. Szemere Bertalan előbb belügyminiszter, majd a Habsburg trónfosztás után Kossuth kormányzó mellett az első független magyar kormány miniszterelnöke volt.
 Palóczy László 1848-ban a képviselőház korelnöke volt. A forradalomból Miskolc lakossága tevékenyen kivette a részét, a frissen megalakult nemzetőrségbe több mint 700 önkéntes nemzetőr lépett be. A honvédség létrejötte után a miskolci nemzetőrök átléptek oda. 1848 telén Szemere Bertalan a városban szervezte meg a Felső-Tiszai Hadsereget.
 Miskolc lakossága is megszenvedte Haynau megtorlását, amely bitó, börtön, és vagyonelkobzás alakjában sújtott le. Az üldözés elől Jókai Mór is itt, a Bükk rengetegeiben rejtőzött el.A kiegyezés után ismét fejlődésnek indul a város. Ennek alapja az 1859-re kiépült vasút. 1868-banmegnyitotta kapuit az egykori hámori kohászat utódaként felépült diósgyőri vasgyár. A fejlődést az 1873-askolerajárvány és az 1878-as pusztító árvíz sem tudta megállítani. Ez a természeti csapás egyetlen óra alatt 277 emberéletet követelt, 700 házat, 2182épületet rombolt le.
Amikor a század végén a város híres szőlőterületeinek csaknem egészét kipusztította a filoxéra, azok újjátelepítésére nem került sor, mert a lakosság az iparban és a kereskedelemben kereste megélhetését. Ekkor épültek az utcáin ma is látható, városi jelleget adó új, emeletes lakóházak. A város 1907-bentörvényhatósági rangra emelkedett, I. Ferenc József 1909. május 11-én adományozott címeres kiváltságlevelet.Az első világháború harci cselekményei nem jutottak el a város közvetlen környékére, közvetve azonban jelentősen sújtották Miskolc lakosságát is. A helybeli hadikórházakban és kolerabarakkokban ötezernél több személy esett a ragály áldozatául. Két újtemetőt kellett nyitni, a tetemvári Hősök temetőjét és a Sajón túl a kolerában elhunytak temetőjét.
 A háború után hanyatláskövetkezett be, hiszen az elcsatolt országrészekből Miskolcra áradó menekültek lakás és munkahiányt teremtettek.A gazdasági válság hatására termelés visszaesett, de a 30-as évek közepén a háborús készülődés nyomán Miskolcon is megindult a hadiipar fejlesztése.A második világháború során1944. június 2-án érte az első légitámadás a várost. A háború harci cselekményei december 3-án értek véget a Vörös Hadsereg bevonulásával. A légi támadások következtében 350 lakóház teljesen elpusztult, 7150 megsérült, valamennyi hidat felrobbantották. A második világháború áldozatainak emlékére a Szemere-kertben kopjafa állíttatott.
A város gyors ütemben újjáépült, a régió egyik ipari központjává vált, hatalmas gyárak, lakótelepek épültek, 1949-ben a Nehézipari Műszaki Egyetem is itt létesült.1956. forradalmi eseményeiben jelentős szerepet játszott a miskolci egyetemi ifjúság és a vasgyári Munkástanács. A forradalom áldozatainak emlékét több helyen jelöli tábla.
 A 60-as 70-es évek ipari fejlesztéseinek hatására a város lakosság száma jelentősen megemelekedett, a megnövekedett igények orvoslására hatalmas lakótelepek épültek a Kilián városrészben, a Szentpéteri kapuban, és létrejött az Avasi lakótelep, a holnapjainkban több mint 35 ezer ember él.
A 80-as évek közepén kezdődött a Belváros nagyarányú rekonstrukciója, mely a mai napig tart. A város ütőere, a Széchenyi utca, bevásárló utcaként díszburkolatot kapott. A 100 éves villamoshálózat is megújul. Megélénkült a kereskedelmi- és a bankélet. A 90-es évek Miskolca elindult azon az úton, hogy egy dinamikusan fejlődő polgár várossá váljon.A Millecentenáriumra a Kossuth utcán felavatták Varga Éva szoborkompozícióját és a Dísz téren Jószay Zsolt Szent István királyt ábrázoló szobrát. Napjainkban Miskolc az észak-magyarországi fejlesztési régió központja.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
