Halála annak a kiskunmajsai 56-os Múzeumnak az udvarán érte, melyet megálmodott és megvalósított – áll az 56-os Magyarok Világtanácsa által kiadott dokumentumban. Az 56-os Magyarok Világtanácsa és az 56-os Magyarok Világszövetsége, a Pesti Srác Alapítvány és az 56-os Történelmi Alapítvány az örökös harcostársat saját halottjának tekinti.

Pongrátz Gergely 1932. február 18-án született Szamosújváron. Gyermekként szülővárosában tanúja volt a magyar csapatok bevonulásának az 1940-ben a visszacsatolt partiumi és észak-erdélyi területekre. A család 1945-ben, a szovjet és román csapatok elől hátráló fronttal együtt Mátészalkára vonult, majd Soroksárra költözött. Testvéreivel és édesapjával gazdálkodtak Soroksáron, a Földműves Szövetkezetnek és az állami gazaságnak fuvaroztak lovaikkal. Pongrátz Mátészalkán és Soroksáron tanult, majd a ceglédi városi tanács mezőgazdasági osztályán dolgozott.

Édesapjáról így emlékezett: „Amikor meglátta az első orosz katonát, akkor megfogadta: addig, amíg itt vannak az oroszok, nem borotválkozik. Mellig érő szakállal temettük '56 áprilisában.”

A forradalom napjai Pesten találták. Komoly harci tapasztalatokra tett szert, társaival már az első napokban részt vett a főváros szívére a Petőfi hídon átvonuló, a Boráros tér irányából támadó szovjet tankok kilövésében.

A Corvin-köz parancsnoka

A Corvint a harcok fejleményei tették stratégiai középponttá. Egy diplomáciai rendszámú Podjeba október 24-én gyilkos sorozatot adott le a fegyvertelen, összeverődött tömegre, majd itt gyújtott fel egy idősebb ember egy páncélautót, amit a közelben levők eloltottak, megmentve a gépfegyverét – emlékezett vissza Pongrátz. Ezt vitték fel a későbbi harcosok a Kilián második emeletére (az egykori Kilián laktanya épülete a Ferenc körút-Üllői út sarkán áll – a szerk.), ezért lőtték szét az oroszok a Kilián sarkát. Bátyjaihoz, Ödönhöz és Kristófhoz október 25-én csatlakozott Pongrátz a Corvin közben.

Pongrátz a budapesti fegyveres legerősebb pontja, a Corvin-köz parancsnokaként írta be nevét a történelem lapjaira. 1956. október 30-án választották főparancsnokuknak a többszörös túlerőben támadó szovjet csapatok által sokáig eredménytelenül ostromolt épülettömb harcosai. Az összecsapásokra emlékezve elmondta:

„Volt 4 darab 122 mm-es lövegünk, három légvédelmi ágyúnk, amit sohasem használtunk, és 11 szovjet tank, T-34-es, T54-es. A lőszert is mind az oroszoktól szereztük. Volt 6 darab 76-os lövegünk repeszgránáttal, Falábú Jancsi, a Corvin tüzérparancsnokának irányításával igen hatékonyan tudtuk használni. Október 26-án 17 lövést adott le a mozi előtti 76-os lövegünk, ez 17 telitalálatot jelentett, melyekkel a hernyótalpakat tudtuk szétlőni, megállásra vagy körbeforgásra kényszerítve a páncélost. A Molotov-koktélok, kézifegyverek ezután következtek. A mozi mellett egy 122-es kaliberű, a Práter utcai előtt egy másik 76 mm-es lövegünk állt.”

Bár a főváros főbb pontjait a forradalmárokkal kötött megállapodást felrúgva indított, irtózatos túlerővel folytatott november 4-i invázió során megszállták a szovjet csapatok, november 8-ig nem érte lövegtalálat a Corvin mozi épületét.

Forradalmár az emigrációban is

Pongrátz a forradalmat követő megtorlások idején elhagyta a országot, s először Spanyolországban, majd az Egyesült Államokban élt. Aktív szerepet töltött be az emigráns forradalmárok szervezeteiben: 1957-1967 között a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség alelnöke, 1967-1982 között elnöke volt. Számos cikket írt, később könyvet is Corvin köz – 1956 címmel.

Ambivalens érzésekkel viszonyult a kezdődő rendszerváltáshoz, szerinte a kivégzett miniszterelnök újratemetését a rezsim utólag is saját önigazolására használta fel:

„A temetés előtt lejött hozzám Arizonába a New York-i konzul, három napig a vendégem volt, győzködött, hogy jöjjek haza a Nagy Imre temetésre. Azt mondtam: ha minden kivégzettet eltemetnek, akkor jövök, de az öt kommunistát el tudják temetni nélkülem is, ezért nem jövök” – emlékezett vissza a Nemzetőrnek adott nyilatkozatában.

Kuncze rendőrségének köszönhette utolsó sérülését

1990-ben hazatelepült. 1991 februárjában a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének tiszteletbeli elnökévé, majd 1991 októberében az 1956-os Magyarok Világszövetségének elnökévé, később örökös elnökévé választották. Létrehozója volt az 56-os Pesti Srác Alapítványnak, amely tehetséges, de szerény anyagi hátterű fiataloknak nyújt segítséget. Az 1982-ben Chicagóban megjelent Corvin köz – 1956 című könyvét 1989-ben, majd 1992-ben bővített kiadásban is kiadták Budapesten. Hazatérését követően Kiskunmajsán gazdálkodott.

1997 őszén Pongrátz megsérült a hazai termőföld védelmében szervezett és a rendőrség által szétvert tüntetésen egy rendőri intézkedés következtében. (A belügyminiszter ekkor Kuncze Gábor volt – a szerk.)

Önerőből megteremtette Magyarország első '56-os múzeumát, amelynek előbb Budapest, majd 1999 tavaszától Kiskunmajsa adott otthont. 70. születésnapja alkalmából a Honvédelmi Minisztériumtól emlékérmet és díszkardot kapott.