1923: Az OGPU (az Egyesült Állami Rendőri Főhatóság) létrehozza az első állandó kényszermunka-táborokat a Szolovki-szigeteken

1928. március 26.: Rendelet jelenik meg a Szovjetunióban, mely kisebb bűncselekmények esetében rövid tartamú elzárás helyett javadalmazás nélküli "javítómunkát" ír elő.

1929. június 27.: Egy újabb rendelet értelmében minden, három évnél hosszabb időre elítélt rabot a börtönökből át kell szállítani munkatáborokba.

1920-as évek vége: A "nagy szocialista építkezéseken" (Bajkál-Amur vasútvonal, Fehér-tengeri csatorna) kényszermunkások százezreit dolgoztatják

1929-1933: A kolhozosítás (a kulákellenes hadjárat) közben letartóztatott parasztok tízezreit küldik kényszermunka-táborokba, illetve deportálják kényszerlakóhelyre

1934: Új felügyeleti szervet állítanak fel a kényszermunka- és a koncentrációs táborok irányítására: a Lágerek Állami Főhatóságát (GULAG - Glávnoje Upravlényije Lágerej)

1935. január 1.: A GULAG táboraiban levő foglyok száma megközelíti az 1 millió főt

1936-1939: A Nagy Terror időszaka: ismét százezreket küldenek a lágerekbe.

1939 szeptember 19.  Az UPVI (Hadifogoly és Internáló Táborok Igazgatósága) táborrendszer felállítása.

1939-1941: Az újonnan megszállt területekről (Kelet-Lengyelország, Balti-államok, Besszarábia) százezreket deportálnak a lágerekbe

1941: A szovjet táborrendszerben raboskodó foglyok száma megközelíti a 2 millió főt

1939 - 1941: Az NKVD (a szovjet belügyi népbiztosság) fogságba esett lengyel katonák és civilek tízezreit gyilkolja meg a lágerekben

1943. január 15.: A 2.magyar hadsereg doni veresége után először kerülnek magyarok nagy tömegben a szovjet lágerekbe

1944-1945: Magyar hadifoglyok és civilek tömeges elhurcolása az UPVI (később GUPVI) és a GULAG táboraiba. Több mint 600 000 magyart szállítanak ki a szovjet táborrendszerbe. Közülük legalább 200 000 polgári lakos. Az elhurcoltak közül legalább 200 000 fő nem tért haza.

1944.november 18.: A IV.Ukrán Front kiadja 0036. számú hadparancsát a Kárpátalján levő munkaképes magyar és német nemzetiségű férfiak összegyűjtésére. A parancs következtében hozzávetőlegesen a 40 000 főt hurcolnak UPVI (később GUPVI) lágereibe.

1944.december 16.: A Sztavka (A Szovjet Védelmi Bizottság) utasítása a német nemzetiségű munkaképes lakosság elhurcolásáról Romániából, Magyarországról, Jugoszláviából és Csehszlovákiából. A Vörös Hadsereg előrenyomulása következtében Kelet- és Közép-Európában ismét megkezdődnek a lágerekbe hurcolások.

1945 február: A Hadifogoly és Internáló Táborok Igazgatósága (UPVI) Főigazgatósággá (GUPVI) alakul.

1945. február: Malinovszkij marsall jelentése szerint Budapest ostroma során 138 000 foglyot ejtettek a német-magyar védőseregből. Valójában a 70-80 ezres védőseregből körülbelül 47 ezren estek fogságba. A létszám fennmaradó részét civilekkel töltötték fel.

1945. augusztus 22.: Vorosilov marsall, a magyarországi SZEB elnöke tudatja a magyar kormánnyal, hogy a  Szovjetunió hamarosan megkezdi a hadifoglyok hazaszállítását.

1945 nyarán a Szovjetunió tömegesen bocsát el munkaképtelen foglyokat a kényszermunkatáborokból, valamint a magyarországi gyűjtő és a romániai tranzit táborokból. Mivel a visszatért foglyok regisztrálása csak 1946 júniusában kezdődött a szabadon bocsátott foglyok számáról nem áll rendelkezésre hiteles adat.

1945 november: a Magyar Kommunista Párt megjelenteti a Magyar Hadifogoly Híradót.

1946: Sztálin és Nagy Ferenc áprilisi moszkvai tárgyalásai következtében júliusban megkezdődik a magyar foglyok szervezett hazaszállítása, amelyet azonban a szovjetek novemberben felfüggesztenek. Ebben az időszakban 16.581 fő tért haza.

1947. február 10.: A magyar kormány kérése ellenére a Párizsban megkötött békeszerződés nem állapít meg konkrét határidőt a magyar hadifoglyok hazaszállítására.

1947. május 14.: A Szovjetunió külügyminisztériuma  jegyzékben tudatja a magyar kormánnyal, hogy ismét megkezdik a magyar foglyok hazaszállítását. Ezzel a lépésével Sztálin a kommunista párt választási esélyeit szerette volna javítani.

1947-ben a Szovjetunió összesen 100.400 foglyot küld haza Magyarországra.

1947.július 17.: Rákosi Mátyás, az MKP vezetője kérésének engedve, Szerov szovjet belügyminiszter-helyettes felfüggeszti a magyar hadifogoly tisztek hazaszállítását a közelgő választások miatt.

1948. április 1.: Sztálin ismételt ígérete szerint nemsokára újra "teljes erővel" megindulnak a hadifogoly-szállítmányok. Májustól novemberig 84.310 fogoly érkezik haza.

1948-1951: A GUPVI lágereiben levő magyar foglyok ezreit ítélik el, hogy jogalapot teremtsenek további dolgoztatásukhoz a GULAG táborrendszerében.

1948 végén leáll a hadifoglyok szervezett és tömeges hazaszállítása. Október 30-án megszűnik a Magyar Hadirokkant és Hadifogoly Híradó.

1949 során 5.055 magyar fogoly tér haza a Szovjetunióból.

1950 szeptember: A nyugati magyar emigráció egyik központi szervezete, a  Magyar Harcosok Bajtársi Közössége Fehér Könyvet ad ki, melyben a Szovjetunióba hurcolt magyar hadifoglyok, és civil internáltak sorsa esettanulmányok alapján kerül bemutatásra.

1952 október 22. Az ENSZ kényszermunkát vizsgáló külön bizottsága zárt ülésen foglalkozik a magyar kényszermunkások helyzetével. A bizottság hitelesnek fogadta el a Fehér Könyv adatait.    

1953. március 5-től: Sztálin halála után ismét megindul a foglyok hazaszállítása

1956 végéig: A magyar foglyok döntő többsége hazatér

1973: Megjelenik Alekszandr Szolzsenyicin könyve, A Gulag-szigetvilág, mely a nemzetközi közvélemény előtt leleplezi a szovjet táborrendszerek borzalmait